Következő írásom eredetileg a szép emlékű népsportos Friuli Zebrák blogon jelent meg, de a blogszolgáltató megszűnése miatt – más értékes bejegyzéseimmel együtt – átmentettem ide, hogy megmaradjon az utókor számára. Kellemes olvasást!

Eredetileg teljesen más jellegű poszttal készültem erre a hétre, de a legutóbbi Napoli elleni megnyert helyzetből elvesztegetett két pontunk az utolsó csepp víz lett egy olyan pohárban, ami már így is tele volt. Így hát az Udinese múltja helyett jobbnak láttam inkább a klub jelenéről írni néhány gondolatot. Felháborodás, elemzés és filozofálás következik.

2012-re mintha kipukkadt volna a múlt évben jókorára fújt zebracsíkos lufi. Az új évet még sikerült a Cesena alapos földbe döngölésével köszöntenünk, utána viszont erőteljes hullámvasutazásba kezdett a csapat, már ami az eredményeket illeti. Kikaptunk Genovában, aztán otthon vertük a Cataniát, majd rendkívül fontos meccsen kikaptunk a Juvétől, ezután papírforma-győzelmet arattunk a Lecce felett, végül jött a balul elsült firenzei kirándulás. Ezek után utaztunk az AC Milanhoz, ahol a sorminta szerint győzelemnek kellett volna következnie. Maxi López azonban nem így gondolta, újabb vereséget mértek ránk a piros-feketék, és ezzel a bajnoki esélyeink tulajdonképpen el is szálltak.

Hogy ez utóbbi tény hatott-e olyan demotiválóan a csapatra, vagy valami más, az rejtély, az viszont biztos, hogy azóta csak keresi régi formáját a csapat. Nem bírtunk a Cagliarival, az Atalantával, valamint botrányos bírói tevékenységnek köszönhetően a Napolival sem, korábban szégyenszemre alulmaradtunk a Novarával szemben, és ez pont elég volt ahhoz, hogy gyorsan lecsússzunk a bronzról is (bár még nincs veszve a dolog), ráadásul közben búcsúztunk az Európa Ligától is. Hát mi a f@$# történt? – akadhat ki az Udinese-drukker kissé alpárian, de teljes joggal.

Sokan felemlegették Guidolin kissé megmosolyogtató őszi kijelentését, miszerint az Udinese fő célja a 40 pont, a kiesés biztos elkerülése. Nos, egyrészt ezt jelentősen túlteljesítettük, másrészt valószínűleg senki nem vette komolyan, egyértelmű volt, hogy a nemzetközi kupaindulásért indulunk harcba a szezon elején. Ezzel a játékoskerettel kötelező is odaérni Európába. Szerintem nem túlzás, hogy minden posztra van egy a Serie A elitjébe tartozó játékosunk. A kispadunk ugyan jóval rövidebb, mint az igazi nagycsapatoké, de összességében egész erős kerettel dolgozhat Guidolin mester.

Amiért az Udinese nem tud igazán naggyá válni, annak két okát látom. Az első, hogy a legfontosabb mérkőzéseken, vagyis a legerősebb ellenfelek és közvetlen riválisaink ellenieken még nem vagyunk képesek egyenletes teljesítményre. Lásd: Lazio, Juve, Milan, AZ és Napoli elleni összecsapások. Pedig győzelmi esélyünk ezen meccsek szinte mindegyikén volt (és most nem arra gondolok, hogy a kezdő sípszóig mindenki ellen 50 százaléknyi esélyünk van). A második a játékospolitikánk. Kicsit hasonló utat járunk be, mint az Ajax, meg mégsem, ők valahogy jobban csinálják. Mi is lassan évről-évre kinevelünk egy csodagyereket, de míg a holland sztárcsapat a játékosok eladásából befolyó összegek egy részét komoly erősítésekre költi és így folyamatosan a legjobbak között tud maradni, addig mi utoljára talán Quagliarellát vettük úgy, hogy már akkor jegyzett labdarúgó volt, mielőtt hozzánk szerződött. Szóval jó dolog a kiváló utánpótlásnevelés, de ha mindig a fiatalokra támaszkodunk, akkor nem fogunk egyről a kettőre lépni. Hogy magyar példával jöjjek elő: Újpesten évek óta folyamatosan befuccsol a fiatalítási próbálkozás, az MTK-ról nem is beszélve…

Udine csapata jelenleg két világ között áll. Abban biztosak lehetünk, hogy az Udinese már több, mint holmi szürke középcsapat. Ahhoz viszont még nem vagyunk elég jók, hogy a Juvéval, a Milannal, vagy az Interrel (persze nem a mostani bukdácsoló alakulattal) egy lapon említsenek minket. Hogy végül melyik világba lépnek a friuli zebrák, arról végső soron a következő pár év fog dönteni. De mindenekelőtt az ebből a szezonból hátralévő fordulókban kell mindent megtennünk a bronzérem behúzásáért. Ez kell, hogy legyen az első lépés. Utána majd elválik, hogy dicsőséges pompában ágaskodó zebrákként vagy sötét lovakként fognak-e tekinteni az Udinesére.